2008-06-17

csapágy

Az első csapágyat Csöpi bácsi hozta, még gyermekkoromba, mert ő a brassói csapágy gyárban dolgozott. Onnan lopott ki nekem négy csapágyat, hogy elkészíthessem a gördeszka középkeleteurópai balkánvegyes déledélyi gördeszka imitációját, egy deszka két bot négy csapágy felállásban, Volt neve is, naná, hogy románul, de most nem jut eszembe. Szép hosszú deszkából eszkábáltam, hogy kényelmes legyen. Ezzel a szerkezet fékezése is megoldódott, a csapágyas bot tengelyekre fektetett deszka szépen az aszfaltig hasalt. A jármú meghajtását a szomszéd szász öt gyermeke közül valamelyik biztosította, leginkább a nálam kisebbek,a nagyobbaknál én voltam a motor és üzemanyag egyben.

Most meg szól a csapágy a kocsin. Surrog és időnként visít. És vettem egyet két milláért, de nem volt jó, mert ABS szenzoros kell, az meg állítólag négy milla, még jó hogy az elsőt becserélték....

És Csöpi bácsi már rég nyugdíjas, és a csapágy gyár sincs meg, és amúgy sem gyártanának olyat, amilyen a mostani járgányra kéne...

Hogy a fenébe hívták azt a régi deszkát?

5 megjegyzés:

  1. nemtrom tü hotyivtátok, de mü csuligának :D

    VálaszTörlés
  2. Nálunk is csuliga a neve, s annál nagyobb csodálatot kapott, minél szebb babakocsi kerekeket tudtál szerezni hozza :)

    VálaszTörlés
  3. Mindegy, te voltál a bordura.

    VálaszTörlés
  4. Nálunk rocsedlinek hívták :)

    VálaszTörlés
  5. Ja, a nálunk=Várpalota

    VálaszTörlés