Az első csapágyat Csöpi bácsi hozta, még gyermekkoromba, mert ő a brassói csapágy gyárban dolgozott. Onnan lopott ki nekem négy csapágyat, hogy elkészíthessem a gördeszka középkeleteurópai balkánvegyes déledélyi gördeszka imitációját, egy deszka két bot négy csapágy felállásban, Volt neve is, naná, hogy románul, de most nem jut eszembe. Szép hosszú deszkából eszkábáltam, hogy kényelmes legyen. Ezzel a szerkezet fékezése is megoldódott, a csapágyas bot tengelyekre fektetett deszka szépen az aszfaltig hasalt. A jármú meghajtását a szomszéd szász öt gyermeke közül valamelyik biztosította, leginkább a nálam kisebbek,a nagyobbaknál én voltam a motor és üzemanyag egyben.
És Csöpi bácsi már rég nyugdíjas, és a csapágy gyár sincs meg, és amúgy sem gyártanának olyat, amilyen a mostani járgányra kéne...
nemtrom tü hotyivtátok, de mü csuligának :D
VálaszTörlésNálunk is csuliga a neve, s annál nagyobb csodálatot kapott, minél szebb babakocsi kerekeket tudtál szerezni hozza :)
VálaszTörlésMindegy, te voltál a bordura.
VálaszTörlésNálunk rocsedlinek hívták :)
VálaszTörlésJa, a nálunk=Várpalota
VálaszTörlés