taxi

A taxis is ember. Melyik milyen. Általábvan jól kijövök velük. A fuvar végén a 20, 30 bani aprópénz sorsa annak a javára döl el, akinél a másik hagyja. 5 lej 20 baninál a fuvar ára 5 lej, 5 lej 30 baninál a fuvar ára 5 lej 50 bani. Balkáni módszer, de jó módszer. Kivéve, ha 5, 20 - nál a taxisoför nem mondja nyomatékosan, hogy 20, s akor kezdődik az aprópénzkotorászás. Legutóbb mikor így jártam, 50 banit adtam, vártam vissza a harmincamat, de a taxis megköszönte szépen, én meg szóhoz sem jutottam a meglepetéstől. Bosszantott a dolog, (nyílván nem a 30 bani miatt) de üsse kő, gondoltam, legyen defektje hetente három, s kvittek vagyunk. Ma ugyanez a koreográfia szerint taxiztunk be Szerénkével a Rádióhoz, s mikor nyomatékosan mondta, hogy 20, már tudtam, hogy nem hagyom a 30 banit. Szerénke adta oda az 5 lej 50 banit, a taxis megköszönte, én szóhoz jutottam, s miközbe Szerénke kiszált, a markomba számoltattam a visszajáró harminc banit. (Ő is jól jár, gondoltam, ha megátkozom járhatja az összes vulkanizáló műhelyt, mikor az Május elsején zárva tart.) Elégedetten szálltam ki. Miért vetted el a visszajárót? Mondtam, hogy köszönöm - mondta Szerénke. Kínos, kínos. De van apró a kávéautomatához! SAJDIRIDI - HEJ.

humorfeszt

A Humorfeszt nagyon jó volt. Én így néztem ki ott és akkor éppen. A kép neve "modor". Lehetne "pátosz" is.

profi

A Profi egy üzlet, a Grigó végibe. Szar üzlet. (ez nem változtat azon, hogy a Grigó végibe van) Azért szar, mert rothadt gyümölcsöt és zöldséget árulnak, és az elárusító meg van sértődve, ha valaki ott vásáról. Én már rég nem vásárolok a Profiból. Ma kellett vennem a Kolozsvári rádió magyar szerkesztőségének 1 (egy) szkoccsot. (gyengébbek kedvéért ragasztószalag, transzilván tájakon púrsisimplu szkoccs) A kollégák azt mondták, a Profiba biztos van. Bementem a Profi fotocellás ajtaján, és indultam volna a polcok irányába megkeresni a transzilván ragasztószalagot, ha utam nem állja egy biztonságiőr, és széles gesztussal a pénztárak előtti helyre mutatva nem mondja, hogy vigyek magammal bevásárlókocsit. Ahová ő mutatott, ott akkor éppen egyetlen bevásárlókocsi sem vesztegelt, ki kellett volna mennem az üzlet előtti parkolóba és onnan ismét nekifutnom csikorgó kerekü kocsival a szkoccsnak. (amely szalag, ami ragad) A biztonságiőr problémamegoldó készségében bízva, mondtam, hogy én csak 1 (egy) szkoccsot szeretnék venni. Bevásárlókocsi akkor is kell, mondta ő. A bevásárlókocsiból kihullana a szkoccs, mondtam én, és akkor amúgy is kézben kéne a pénztárhoz hozzam. Kocsi akkor is kell, mondta a biztonsági. Nekem ugyan nem, mondtam és kifordulva a kijárati fotocelláson az első bódéban vettem szkoccsot.(gyengébbek kedvéért ragasztószalagot) Így 50 bani bevételtől fosztottam meg a Profi üzletlánc Grigó végi szar üzletét. Felvágottat is máshol vettem. Olyan vékonyra szeletelték, (ha nincs felszeletelve akkor is felvágott? vagy szalámi?) hogy 15 dkg elfogyasztása másfél órába tellett, a sok apró karika hajának igen nehézkes lefejtegetése miatt. De a Profiba soha.

juhmérés

Mérában Szent György napkor, pontosabban az ehhez legközelebb eső hét végén mérik a juhokat. Aki nem tudná mi a juhmérés, jövőre jőjjön Mérába, nézze meg. Ahogy az anyaországi, búsmagyar, tökig népi giccsbe öltözött, kulacs-tüsző-kistáska-szíjjlógangyu, összesleszakítottterületrőlszármazó svájcibicska és egyéb eredeti népművészettel feldíszített böszmény teszi. Az imént említett, szürkemarhatejen felnőtt, nyeregalattpuhítottlóhúsevő, kumiszivó, édeserdélyittvagyunkpálinkátinniingyen, töltöttkáposztaisjöheték tudják hol fakad a tiszta forrás. A feketetói miccs és a gyimesi gardony között, útba esik a mérai juhmérés. Miközben hímzettpendelyafejemensbennepatkoltárvalányhajék egyre többen ismerik fel a juhmérés eredeti és népi motívumait, a mérai gazdák is felismerik, hogy juhot tartani nem érdemes. Kicsi a turma, nagy a nyáj. Több a fényképezőgép mint a pásztorbot. Ha nem lesz juh, hoz a böszmény.

Fruzsina

"Óh, voltak jók is Erényben, bűnben, Kedves, jó kis, asszonyok Az életünkben" ( Ady Endrétől az idézet, Selmeczi csodálatos dallamát, nem tudom hozzávarázsolni.) Fruzsina viharként robbant az életemben. Fekete és gyönyörü. Kellett. Enyém lett. Ágyba vittem dédelgettem, etettem itattam, magaménak tudtam, szerettem. Fruzsina hamar pofátlan lett. Magáénak tudta ágyamat, számon kérte, ha nem kapott reggelit (ebédet és vacsorát - ezt csak pironkodva merem bevallani). Aztán urrá lett az életemen, hozzá kellett igazítanom minden percemmet, de szerettem, mit tehettem, engednem a kényszernek, kedvében jártam. De végül, meguntam, kirugtam, áttettem a köszöbön és szigorúan rászoltam: Fruzsi, helyedre. Fruzsina két hónapos, fajtiszta óriás snautzer. SZERESSÜK!

zoltán ordít

Zoltán ordít. Zoltán, Kajtáréknál a trónörökös, ordít- LÁ - ban-ból-ben, szóval LÁ - tudom meg Güzükétől, az anyukától. Szépen ordít, Minden csecsemő szépen ordít, mivel benne van a jövő, meg az összes többi közhely. Szerénke bámulja, ahogy az anyukája megtörli a reményteli fiatalember fenekét, miközben a Kajtárék Zoltánja LÁ - ban ordít. Mikor Güzüke anyuka meg Szerénke arról kezdenek értekezni, hogy mekkora van neki s, hogy miért jó az neki, kilépek a gyermekszobából. Ez már az ő ügyük. Igazuk van. Férfiember van a háznál. Lesznek a jövőben nők: "erényben, bünben, szép kis asszonyok az életünkben" - idézem Selmeczi Györgyöt, amikor mi, a férfi nem képviselői nem viszonyulhatunk egészen hidegen ahhoz, hogy ekkora, akkora, vagy amakkora. Szóval, meg van pecsételve a Zoltán sorsa: Minden remény övé lehet, édesanyukája, meg keresztmamája pozitívan döntött arról, hogy mekkora van neki! A többit nem tudom, kijöttem a méretmgállapítás tetthelyszínéről. ISTEN ÉLTESSEN, ZOLTÁN!!!

GYERTEKFIJUKMENNYÜNKAKOCSMÁBA

Van tapasztalatom a soförvizsgázásban, már elvágtak néhányszor. Reggel nyolcra kell menni. Még nem tudom, hogy miért nyolcra, mert a rendőrök kilencre jönnek. Ma is így volt. Jöttek, felolvasták a névsort, nem voltam rajta. Megyek a kedves nénihez akit ismerek is, kérdem, hogy miért nem vagyok a listán. Mondja, hogy azért, mert az iratcsomóban az erkölcsi bizonyítványomon azt írja, hogy munkahelyre kell, nem soföriskolába. Hej, hogy az a kurva... indul el agyamban a vélemény azokról, akik ilyen törvényeket alkotnak, s kormányzásnak nevezik azt ahogy ezt a rohadt országot elcseszték, de meggondolom. Nemnem. Szabadságon vagyok. Nem leszek dühös. GYERTEKFIJUKMENNYÜNKAKOCSMÁBA dúdolom halkan magam elé a csávási dalt, és nekiindulok megoldani az ügyet. Elmegyek a kincstárba, befizetem a sürgősségi illetéket az új erkölcsi bizonyítványra, s a törvényszék épületében a kispostán az okmánybélyeget is megvenném, de ki van írva a postáskisasszony feje fölé, hogy nincs. GYERTEKFIJUKMENNYÜNKAKOCSMÁBA fújom a dalt a nagyposta felé mentemben, mert én ugyan ma nem leszek ideges . Szabadságon vagyok. A nagypostán nem írja, hogy nincs okmánybélyeg, de megmondják mihelyest kiálltam a sort. Nincs. Akkor adjanak nyugtát, vag cetlit, vagy igazolást, vagy valami. Nem lehet. S akkor én most mit csináljak? Nem tudják. GYERTEKFIJUKMENNYÜNKAKOCSMÁBA ordítom és kissebb feltünést keltek az utcán, miközben bemegyek a rádióhoz, annak ellenére, hogy szabadságon vagyok. Itt eszembe jut, hogy mikor annak idején én azt az erkölcsi bizonyítványt kaptam, tulajdonképpen kettőt kaptam. Megyek is be az irodába, s kérdem, hogy megvan e még az, amit ide hoztam? Megvan, adják. Én is adom az enyémet, megvan a csere, most már azt írja rajta, hogy oda kell, ahová kérik. Megyek is vissza a soföriskolához. Következő vizsga tizenharmadikán. Pénteken. GYERTEKFIJUKMENNYÜNKAKOCSMÁBA Ui. Az újjá alakult kormánynak azt kívánom, hogy hitelesítse létjogosultságát Kolozsváron vásárolt okmánybélyeggel, vagy menjen a kocsmába.