cukkinis francia pite sárláznávurral

Először is sárláznávur. Mert francia.

Aztán a boldog felfedezése annak, hogy maradt meg margarin, alighanem karácsonyról a  hűtőszekrény ajtajában. Liszt van. Hát csak van, na. Paradicsomlé, az anyósomféléből. Egy kis sajtmaradék s egy kis túró, kell még legyen abból a büdösből a fagyasztóban. Van!

Cukkini. A cukkinivel kezdődött minden. Francia receptbe torkollott.

A cukkinit, mind a kettőt le kell reszelni, közben rájönni, hogy valahonnan ismerjük ezt az Aznavour slágert... Egyet fordítunk a reszelőn, s a fokhagymát is lereszeljük. (Pedig több szent esküt tettem már, hogy veszek fokhagymatörőt...)

Öntsük rendszerbe a hozzávalókat:

ilyen lett

A lisztet a margarinnal s egy csipet sóval összegyúrjuk, s alufóliába csavarba a hűtőbe tesszük pihenni. A lereszelt cukkinit, amit jól megsóztunk lelketlenül kicsavarjuk, s jobb híján pihenni hagyjuk. Ott ahol van.

Három darab tojást felverünk, beletesszük a reszelt (jobb helyeken tört) fokhagymát mind a három cikket ami mindig öt, só, bors, reszelt sajt. (Hogy ki volt az a barom aki a reszelőt betette a mosogatóba...) Felöntjük az egészet paradicsomlével, három decivel, szerintem pont annyi volt a flakon alján. Mínusz az a korty ami kóstolóba ment, s a másik három mert finom... Kár hogy nincs vodka itthon, mert bors akadna. Nó, egye fene, legyen pálinka simán.

Aznavournak csak a  végén, mert ezek előtte boroznak s utána pálinkáznak.

A tésztát akkorára simítjuk mint a sütőtál feneke, meg a pereme, bele is simogatjuk a tálba meg az oldalába, s ráhintjük azt a hej de szárazra facsart cukkinit, azért még egy kicsi csepeg belőle, ha jól megszorítjuk. Aztán rá a túrót, azt a büdöset a fagyasztóból s végül az egész tojásos-paradicsomos cuccot, amit hirtelen ötlettől vezérelve kakukkfűvel és rozmaringgal bolondítottunk, mert oregano nincs.

Még egy pálinka, még egy sárláznávur s fél óra előmelegített sütőben.