mikor még az öregisten legény vót

Forradalom lesz Háromszéken! '48-as! Készül már az ágyúöntés, lehet behevíteni a kohókat! Már gyűjtik a rézágyúba járó rezet, a rézangyalát! Rezes banda már van! Talán pont Áron bá' küldte a bandát rézért. Egyelőre még csak kicsibe gyűjtik a fiuk, de hamarosan felmennek a toronyba, s megnézik, hogy hány óra két hét! Egyelőre még csak a temetőbe mentek rézért, de csak azért, mert ott kéznél van a virág is felvanvirágozvához! Nem sok az a 35 kiló réz, de kezdetnek több mint semmi! Ha nem adják a rezet, a harangot kell rekvirálni! Réz nélkül képtelenség! Mindenki hozzon még egy rezet! Két rezet egy csapásra! Rezet rá! Értettem én a Háromszékben a sorok közti összekacsintást: "az éjszaka leple alatt nyoma veszett". Meghogy "tájékoztat", meghogy olvasó! Készül a forradalom és punktum! Zágonban ellopták a harangot!

hajnali kinézés a fejből, bele a televizoárba yo ho ho ho meg egy kávé

Amikor kelek, reggel 4-kor, semmi nincs a tévében! Rendesen visszasírom a Duna tv hajdani hajnali akváriumát. A Realitatean Turcescu komolyan gondolta, hogy politikus vendége válaszolni fog a kérdésére. Nem válaszolt. Pedig fogcsikorgatva és kétségbeesett pofával próbálta azt játszani, hogy ő aztán annyiszor kérdezi, amíg az nem válaszolt. Hát nem nyert. Közbe volt bejátszás, mert tegnap a parlamentben arról volt szó, hogy Adrian Nastaset (ha valaki ennek olvastán itt abbahagyja, igaza van, nem sokat ígér ez a bejegyzés nekem sem) megint nem fogjak megvizsgálni az egyik ügyben sem és a másik ügyben sem, és senki nem tudja miért van két ügy, és mikor lett az első, mert a második az amiről azt hitték, hogy az első, de most akkor miért hülyeségekkel töltik az időt, na nem baj, majd ősszel, vagy ők sem tudják... szar ha az ember lebukik egy ilyen hülyeség miatt, mint a pampers fejű. Valószinü, hogy a parlament bármely tagjának a nyakába lehetne varrni valami hasonlóan hülye ügyet, és senkiről sem derülne ki, hogy akkor tényleg, vagy mégsem, csak az ellenzék, aki most a rizibizit reggelizné be, mert állítólag nem tud elszámolni a pénzzel. Miért? A többi el tud? Csak a többit most éppen békét hagyja a többi többi. A miniszterelnök azt mondta, nem ér rá hülyeségekkel foglalkozni, mert a gazdasági válság... "én komoly ember vagyok" bla bla bla és ki mondta, hogy elköltöttem Kolozsvár költségvetését kampányra? Nem is mondta senki... A Duna megismétli a kívánságkosarat, a TVR 1 időt szentel Becalinak, az Atv-n a kövér kopasz prédikál (Szerintem azért ülnek ott annyian, me' tartoznak nekik, vagy valami.) Kegyetlen világ... hah! Miért van minden képviselőnek laptopja? És lopott rajta a soft? És agy- és gyomortekervényeimben hatni kezd a koffein... le van szarva, megyek dolgozni...

mivel vádolják Bölönit?

Ugyanis beismerte. Az nem derül ki, hogy mivel vádolják, de beismerte. Mint egy a kapu mellett elrúgott szabadlövést. Nem volt mit tenni. Megkeresték, beismerte. Ez van. Aztán, végigolvasva a hírt kiderül, hogy nem beismerte, hanem elismerte, s nem osztják hanem fosztják, s nem jön a Dinamóhoz, bár megkeresték, s ezt eddig sem tagadta, s ha nem tagadta nem is vádolták s ha nem vádolták nem is volt mit beismerni. Addig is, szeretne a Standarddal a Bajnokok Ligájában szerepelni, s különben is nyaral az anyukájával. Aki nem hiszi, járjon utána. Nem mondom meg hol olvastam.

parfümös ferencpálinka leiterjakabbal

Letakarítottuk a padlást. Ideje volt, mióta 1930 - ban befejezték a ház építését, sok takarítás nem lehetett, legalábbis a por, pókháló és kukoricacsutka mennyiség alapján... A mázsányi ócskavas, egérrágta rongybálák, szúette hordók leadogatása közben előkerültek természetesen a kincsek is. Több is, mind igen értékes az olyannak, aki azt hiszi, hogy régi padlásokon lehet időutazást tenni. Nekünk sikerül! Múlt század eleji drogériában is vásárolhattuk volna a Diána sósborszeszt, amelynek üvegcséje előkerült a vastag porból, és már kenegethettük volna fájós lábunkat. A kis barna üvegen a sósborszesz alatt ez áll: franzbrantwein. Francia borpárlatos jelent, amit Ferencpálinkának fordítottak, nem is sósborszesz, és ráadásul leiterjakab, azaz hibás fordítás. A leiterjakab kifejezés egy újságírói baklövésből ered. A 20. század elején a magyar sajtó beszámolt a francia léghajós Felix Nadar egyik útjáról. A cikk szerint a léghajó utasai így kiáltottak fel: „Fel, fel: oly magasra akarunk szállani, mint Leiter Jakab.” Lábjegyzet gyanánt pedig beszámolt arról, hogy Leiter Jakab híres léghajós volt. Ágai Adolf, a cikk írója egy német lapból vette értesüléseit, és ott találta a mondatot, melyben a „Jakobs Leiter” kifejezés szerepel, amely valójában nem személynév (Leiter Jakab), hanem a bibliai Jákób lajtorjáját jelenti. - osztja meg tudását bárkivel a Wikipédia. De a sósborszesz nem az egyetlen kincsünk. Találtunk egy parfümös üvegcsét is, amelyet, ha időutazás során vásároltunk volna, Pestre, a Károlyi-kert mögé kellett volna mennünk Molnár és Moserhez, lehetőleg a múlt század elején, de leges legkésőbb a második világháború előtt, mert a sikeres a vállalkozást az első világháború, a gazdasági összeomlás és a világválság sem tudta tönkretenni. Sőt, a húszas évek elejére az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamain kívül már Olasz és Németországba, valamint az USA-ba és a Közel-Keletre is eljutottak termékeik. A virágzó boltnak végül a második világháború vetett véget. Van egy Diána sósborszeszes üvegünk, egy Molnár és Moser parfümös üvegcsénk és nincs több kincs a padláson...

megérett a décsei cseresznye

Nincs cseresznye Décsében? – kérdezte a minap egy ismerősöm, amikor mondtam, hogy ott jártam. Mert ő azt hallotta, hogy Magyardécsében még nem érik a cseresznye.

Megérett a décsei cseresznye! Javában tart a szezon. A „mezőn”, ami Magyardécsében a gyümölcsöst is jelenti, ott vannak a hosszú, 20 – 22 fokú létrák, és már korán reggel a szedők is. Lassan megtelnek a „koscsugok”, azaz a fából faragott horoggal az ágakra akasztható kasok, majd a messziföldön híres cseresznye bekerül a „banános kutujába”. Régebb fa ládákba gyűjtötték a cseresznyét, ma már a ládák mellett a sokkal könnyebb, nagyüzletektől beszerzett banános dobozokba kerül a „cseresnye”. A sok esetben több 100 kilónyi napi termés, lassan vagy gyorsabban, attól függően, hogy tehenes, vagy lovas szekérrel, vagy éppen traktorral szállítják, bekerül a „központra” és várja a kereskedőket, akik jönnek is meg nem is, annak függvényében, hogy hallották-e, hogy megérett a décsei cseresznye, vagy valahonnan úgy tudják, mint az ismerősöm...

A helybeni felvásárlás csak néhány éve terjedt el Magyardécsében, néha jó hasznot hajtva a cseresznyetermesztőknek, főleg, ha megjött „az orosz”, aki vagy Ukrajnából, vagy Moldovából érkezett. Idén is várják, sőt olasz meg holland felvásárlóról is hallani, de egyelőre még csak a hazaiak jönnek cseresznyét vásárolni.

„ Kereskedtek vele lószekérrel, árulták kupával, csuporral, fazékkal, ki hogy tudott a kliensekkel megegyezni. Szekérrel eljártak: Kolozsvárra, Szamosújvárra, Désre, Zsibóra, Besztercére, Naszódra, Szászrégenbe, még Vásárhelyre is. A két világháború között már kezdtek jönni a kereskedők. Volt úgy, hogy exportálták, - kereskedőn keresztül – Németországba, Csehországba, Ukrajnába. A két világháború között és a második világháború után szállították vonattal is. Akkoriban lendült fel a legjobban és talán akkor érte el a tetőfokát is, mert már az emberek saját maguk kezdték forgalmazni, szekérrel beszállították a legközelebbi vasútállomásokra, Várkuduba, Rettegre, volt úgy, hogy Désre vagy Besztercére is. Talán legtávolabb, ahova eljutott a décsei cseresznye az 1964 és 65-ben volt, Japánba exportáltak direkt, igaz, hogy átcsomagolva, lesavazva, hordókba téve. Jelenleg a falu központjába történik az árusítás. Jönnek kiskereskedők, nagykereskedők, szoktak jönni Ukrajnából és túlsó Moldovából elég nagy mennyiséget szállítani. Volt olyan esztendő, hogy körülbelül 200 tonnát szállítottak el innen. Mindenkit, aki cseresznyét akar vásárolni, szívesen látunk, szívesen várunk – mondja Dénes Jenő „Kupa” akinek ragadványneve is a cseresznyekereskedéssel, a dédanyja által a gyümölcs mérésére használt kupával függ össze.

A cseresznyéjéről híres Beszterce-Naszód megyei település, Magyardécse, általában egy évben egyszer, az úgynevezett Cseresznyemajáliskor hallat magáról. (Idén átlagon felüli gyakorisággal hallhattuk a falu nevét az RMDSZ EP kampány rádió-spotjában is.)

Cseresznyemajális idén is lesz, június utolsó hétvégéjére ígérik a szervezők, de a gyümölcstermesztő faluban addig is pezseg az élet. A frissen szedett cseresznyét a központban veszik át a kereskedők és hordják szét erdélyi, vagy még távolabbi piacokra. A termesztők sokszor elégedetlenek, hiszen az a néhány felvásárló aki elmegy Magyardécsébe, gyakran nevetséges összeget fizet a híres décsei cseresznyéért. A többiek talán úgy hallották, hogy idén nincs is Décsében cseresznye...

identitás a bazárban

Azt kérdi tőlem az arab, nála otthon: honnan jöttél? és választ sem várva tippel: Lengyelország? Csehország? Oroszország? Lettország? Észtország? Litvánia?

Na puff, az egyetlen hely ahol kinézik belőlem a lengyel és cseh ősöket, az a bazár...

Magyarország, válaszolom, mert hosszú lenne elmagyarázni, hogy Romániából jöttem, sőt Erdélyből, de nem vagyok román, hanem magam sem tudom pontosan... Meg végül is nem tökmindegy neki? Neki mindegy, de nekem nem, mert folytatódik a kérdésáradat, most már magyarul: Budapest? Szeged? Debrecen? Sopron? Zalakaros? ZALAKAROS??? Kolozsvár, teszem hozzá félszegen... Szeretlek Kolozsvár! Kiállt fel az arab, és látszik rajta, hogy hozzá nem jutott el Trianon híre. Valahogy én sem tartom fontosnak felvilágosítani, de a következő árusnak már inkább azt mondom, hogy Romániából érkeztem hozzájuk. Gica Hagi a király, kiáltja vidáman és románul.

Zalakaros otthonosabban csengett, lengyel-német-magyar keverékemnek, s a következő arab bazári árusnál megkockáztattam: Transsylvania....