2009-06-09

identitás a bazárban

Azt kérdi tőlem az arab, nála otthon: honnan jöttél? és választ sem várva tippel: Lengyelország? Csehország? Oroszország? Lettország? Észtország? Litvánia?

Na puff, az egyetlen hely ahol kinézik belőlem a lengyel és cseh ősöket, az a bazár...

Magyarország, válaszolom, mert hosszú lenne elmagyarázni, hogy Romániából jöttem, sőt Erdélyből, de nem vagyok román, hanem magam sem tudom pontosan... Meg végül is nem tökmindegy neki? Neki mindegy, de nekem nem, mert folytatódik a kérdésáradat, most már magyarul: Budapest? Szeged? Debrecen? Sopron? Zalakaros? ZALAKAROS??? Kolozsvár, teszem hozzá félszegen... Szeretlek Kolozsvár! Kiállt fel az arab, és látszik rajta, hogy hozzá nem jutott el Trianon híre. Valahogy én sem tartom fontosnak felvilágosítani, de a következő árusnak már inkább azt mondom, hogy Romániából érkeztem hozzájuk. Gica Hagi a király, kiáltja vidáman és románul.

Zalakaros otthonosabban csengett, lengyel-német-magyar keverékemnek, s a következő arab bazári árusnál megkockáztattam: Transsylvania....

3 megjegyzés:

  1. Ugyanolyan szélesen mosolygott, és ugyanolyan kedvesen és kissé rámenősen hívogatott be a boltjába angolul, mert erdélyiül még nem tudott. De amekkora érzékük van a marketinghez, hamarosan kidolgoznak egy erdélyi nyelvet is, a jó üzlet reményében!

    VálaszTörlés
  2. ó, hát minket is oroszknak, csheknek és lengyleknek néztek. egyiptomban. igazi felüdülés volt, mikor azt mondták: francia? valamiért nagyon fontos nekik, hogy honnan érkezel.... vagy lehet, hogy csak kereskedői barátkozás... mert csak akkor záporoznak ezek a kérdések, mikor rád akarnak sózni valamilyen árút. amúgy tökmindegy nekik, hogy román vagy magyar... ugyanolyan fösvény... vagyis pénztelen... vagyis remekül alkudozik s nem hagy jattot.

    VálaszTörlés