megérett a décsei cseresznye

Nincs cseresznye Décsében? – kérdezte a minap egy ismerősöm, amikor mondtam, hogy ott jártam. Mert ő azt hallotta, hogy Magyardécsében még nem érik a cseresznye.

Megérett a décsei cseresznye! Javában tart a szezon. A „mezőn”, ami Magyardécsében a gyümölcsöst is jelenti, ott vannak a hosszú, 20 – 22 fokú létrák, és már korán reggel a szedők is. Lassan megtelnek a „koscsugok”, azaz a fából faragott horoggal az ágakra akasztható kasok, majd a messziföldön híres cseresznye bekerül a „banános kutujába”. Régebb fa ládákba gyűjtötték a cseresznyét, ma már a ládák mellett a sokkal könnyebb, nagyüzletektől beszerzett banános dobozokba kerül a „cseresnye”. A sok esetben több 100 kilónyi napi termés, lassan vagy gyorsabban, attól függően, hogy tehenes, vagy lovas szekérrel, vagy éppen traktorral szállítják, bekerül a „központra” és várja a kereskedőket, akik jönnek is meg nem is, annak függvényében, hogy hallották-e, hogy megérett a décsei cseresznye, vagy valahonnan úgy tudják, mint az ismerősöm...

A helybeni felvásárlás csak néhány éve terjedt el Magyardécsében, néha jó hasznot hajtva a cseresznyetermesztőknek, főleg, ha megjött „az orosz”, aki vagy Ukrajnából, vagy Moldovából érkezett. Idén is várják, sőt olasz meg holland felvásárlóról is hallani, de egyelőre még csak a hazaiak jönnek cseresznyét vásárolni.

„ Kereskedtek vele lószekérrel, árulták kupával, csuporral, fazékkal, ki hogy tudott a kliensekkel megegyezni. Szekérrel eljártak: Kolozsvárra, Szamosújvárra, Désre, Zsibóra, Besztercére, Naszódra, Szászrégenbe, még Vásárhelyre is. A két világháború között már kezdtek jönni a kereskedők. Volt úgy, hogy exportálták, - kereskedőn keresztül – Németországba, Csehországba, Ukrajnába. A két világháború között és a második világháború után szállították vonattal is. Akkoriban lendült fel a legjobban és talán akkor érte el a tetőfokát is, mert már az emberek saját maguk kezdték forgalmazni, szekérrel beszállították a legközelebbi vasútállomásokra, Várkuduba, Rettegre, volt úgy, hogy Désre vagy Besztercére is. Talán legtávolabb, ahova eljutott a décsei cseresznye az 1964 és 65-ben volt, Japánba exportáltak direkt, igaz, hogy átcsomagolva, lesavazva, hordókba téve. Jelenleg a falu központjába történik az árusítás. Jönnek kiskereskedők, nagykereskedők, szoktak jönni Ukrajnából és túlsó Moldovából elég nagy mennyiséget szállítani. Volt olyan esztendő, hogy körülbelül 200 tonnát szállítottak el innen. Mindenkit, aki cseresznyét akar vásárolni, szívesen látunk, szívesen várunk – mondja Dénes Jenő „Kupa” akinek ragadványneve is a cseresznyekereskedéssel, a dédanyja által a gyümölcs mérésére használt kupával függ össze.

A cseresznyéjéről híres Beszterce-Naszód megyei település, Magyardécse, általában egy évben egyszer, az úgynevezett Cseresznyemajáliskor hallat magáról. (Idén átlagon felüli gyakorisággal hallhattuk a falu nevét az RMDSZ EP kampány rádió-spotjában is.)

Cseresznyemajális idén is lesz, június utolsó hétvégéjére ígérik a szervezők, de a gyümölcstermesztő faluban addig is pezseg az élet. A frissen szedett cseresznyét a központban veszik át a kereskedők és hordják szét erdélyi, vagy még távolabbi piacokra. A termesztők sokszor elégedetlenek, hiszen az a néhány felvásárló aki elmegy Magyardécsébe, gyakran nevetséges összeget fizet a híres décsei cseresznyéért. A többiek talán úgy hallották, hogy idén nincs is Décsében cseresznye...