sár

Szerkesztőségi sárbírkozó bajnokság szervezésén gondolkodom, az infrastruktúra, azaz a nagyon sáros utcánk adott. Adott még néhány kerítésoszlop is, betonból - ez már nem a sárbírkózáshoz, hanem az autófeljáró kialakításához lenne egyre elengedhetetlenebbül szükséges. A betonoszlopok fent vannak a kertbenm részben kiszedve a földből, részben még leszúrva, azokat még ki kell rántani. A szögesdrótot már leszdtem róla (ha valakit érdekel, van vagy 100 méter nagyon összegabalyodott karóra tekert szögesdrótom, szívesen adom, csak érte kell jönni) és elégettem egy csomó galyat, amit az évek óta gondozatlan fákról vágtam le apósomal meg a sógorommal. Száraz fát is kivágtunk néhányat, de azt nem adom, jó lesz tüzelőnek. A szintén évek óta kaszálatlan füvet felperzselés útján részben eltávolítottuk, kezd már egészen jó kinézete lenni a kertnek. Csak az utcánk nagyon sáros, a polgármesteri hivatal ígérte, hogy hozat vagy két teherautónyi követ, remélem még a tavasszal, mert nyáron nem sáros az utcánk, legfeljebb poros, télen meg fagyos.

riporter

Ojjan szép lehetett volna !!! ÉN: - ez tökéletesen rendben is van. T Sz: Tele szájjal nyilatkozik! Mit gondol aki látja? Milyen lett az a hangfelvétel? Hát olyan is... Mathias Rex: Ott van, de ki hiszi el? Ott van, mondom, hogy ott van. Csak restaurálják. A többiek: álcázták magukat, pedig jó társaság, Szilágyi Szabolcs, Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Báthory István, Szapolyai János és T Sz... A templom: Ott van, na, tényleg, ott vagyunk mind együtt, csak a kép nem jó, amely amúgy a transindexről származik

műhelytitok

Az úgy van, hogy a szerkesztő bemegy a kabinba és felveszi a mondókáját, vagy interjút készít, esetleg telefonos interjút. A művelethez rendelkezésére áll egy darab hangszigetelt fülke, melynek mikrofonja a keverőasztalon keresztül a számítógépbe vezet. A keverőpult és a számítógép a technikus lány munkaeszköze, ezeket kéne tudja kezelni. Ez többé-kevésbé így is van. Többé azért, mert a felvétel általában elkészül, kevésbé pedig azért, mert bár a számítógép is igen jó és a keverőpult, Papp Levente kollégám szerint "szalmakrumplit is tud sütni" - gyenge minőségü lesz a felvétel, a szerkesztő utólag felerősíti a vágóprogram segítségével. Vágóprogram! Itt jön közbe a nemzetiségi probléma. A technikus lány dolga lenne vágni, de román lévén nem érti a felvétel tartalmát, ezért a román szerkesztőség anyagait megvágja, a magyarét nem. Ma csoda történt! László Tibor kollégám rögzített valami szöveget egyik rovatához, a lány közölte, hogy ő majd megvágja. Tibi úgy mesélte, hogy ragaszkodott hozzá. Megvágta. A csendek, köhögések, torokköszörülések, ismétlések, hajnali hörgő levegővételek és dadogások mellett áldozatul esett áldozatos munkájának több olyan szótag és kötőszó, melyek hiányában a rögzített szöveg teljes mértékben használhatatlaná vált. Tibi ujból felvette, még egyszer megvágta és meglett a rovat. A technikus lányt prémiumra fogjuk javasolni, végül is... Intenţia contează!

csávossy

Nem akarok szombaton dolgozni? - kérdezte a főnökasszony. Akar a fene, de hát ha már kérdezte... Csávossy György beszélt a borról, a belvárosi unitárius egyházközség tanácstermében. Csávossyval már két ízben is készítettem interjut, enyedi otthonában. Mindkét alkalomal remekül felkészült, még jegyzeteket is készített, élmény volt beszélgetni vele, a a beszélgetés után lemeni a ház alatti pincébe... A csombordi legendás pincében nem jártam, de olvastam híres történésekről, valamelyik Utunk évkönyvben, Csávossy írta le, amit le lehetett... Hát elmentem meghallgatni Csávossyt. Autóval. Vagy százan voltak a teremben, mindenkinek pohár a kezében, néhány asztalon alma, meg sajt... Csávossy két másik borásszal Györfy Jenővel és Papp Péterrel érkezett, ők meg hat féle borral... Csávossy mindegyik bort bemutatta, szerintem többen feleségül vették volna őket, ha nem borok, hanem nők lettek volna... Aztán mindenki megkóstolta... A harmadik-negyediknél az öregasszonyok már úgy vihogtak egy egy pajzánabb borbemutató szófordulatnál, ahol alig-lányok bőrének illatához hasonlította a borokat, mintha csak róluk lett volna szó... A hatodik bor környékén már pisszegve próbálták az ilemtudóbbak elhallgattani a visszafiatalodott öreglányokat... Aztán interjut szerettem volna készíteni... A szervező tiszteletes nem vállata, mondván, hogy már túlságosan dadog... Csávosy vállalta nem dadogott... Hétfőn reggel megy adásba, a két percnyi interjut nem kellett vágni... Akatam egy kis bort vásárolni, de a beitatott egybegyülek megvásárolták a teljes készletet, mire kiragadtam a gratulálók karmaiból Csávossyt, és elkészítettem az interjut... A Plébános lehet a megalakulás köszöbén álló Erdélyi borrend zászlósbora, mondta Csávossy... Ha már nem ittam, legalább utána néztem... Az Erdélyi-Hegyalja, Gyulafehérvár és Nagyenyed környéke, Erdély egyik legnevesebb szőlőtermő vidéke, a Királyleányka, a Fehér leányka, a Furmint, a Kövér, a Piros tramini, a Szürkebarát, az Olaszrizling, a Sauvignon, az Ottonel muskotály, a Rajnai rizling, a Neuburgi, a Tramini és a Járdovány hazája.

Innen érkezett a hét végén Kolozsvárra az erdélyi borászat nagy öregje, Csávosy György .

Az európai hírü borász, a belvárosi unitárius egyházközség tanácstermében beszélt a borokról, kiselőadását Nagyenyedi Borászok egyesületének 2 tagja pincéjéböl hozott csodanedükkel támasztva alá. Györfy Jenő és Papp Péter 3- 3 bora, a közönség kóstolás közbeni és utáni emelkedett hangulatából ítélve, nem vallott szégyent. Magam is szívesen tanusítanám, hogy finomak voltak a borok, de autóval érkeztem a rendezvényre, így be kellett érnem a borok dícséretének hallgatásával.

Csávossy György szerint: a nagyközönség úgy van a borral, mint a képtárban a festmények előtt. Annyit mond, hogy: szép. A művészettörténész vagy a képtárvezető viszont elma­gyarázza, hogy miért is szép az a festmény. Tulajdonképpen nekünk, borászoknak is ez a feladatunk, hogy ne csak azt tudjuk elmondani, mekkora alkoholtartalma van egyik-másik bornak, hanem mondjuk el a fogyasztóknak, mitől különleges egy-egy bor.

Az enyedi körzet és egyben egész Erdély egyik legnevesebb borának számít a Plébános.

Ennek a Plébánosnak két legendája is van, mindkettő egy katolikus plé­bánoshoz és a báró Kemény-csa­ládhoz fűződik. Ez utóbbiak reformátusok vol­tak, de a feleség katolikus volt, és a plébános kijárt mi­séz­ni. Az egyik változat szerint, ami­kor a minorita rend egyik pá­te­re kiment Csombordra, a báró Kemény-családhoz misézni, akkor a mise után le­mentek a pincébe, és végigkós­tolgatták mindegyik boros­hordót. Végül meg­kér­dezte a báró, hogy melyik bor ízlett a legjobban, mire az atya azt válaszolta, hogy az, ami a poharába összegyűlt a különféle hordókból. Véleményük szerint a „keverék” jobb volt bármelyiknél, és így született a csombordi Plébános bor

A másik legenda szerint báró Kemény a páternek ajándékozta a kastély alatti területet, melyen alig termett meg valami. Évek múltán, amikor a báró bement a tövisi plébá­niára, és nagyon szomjas volt, bort kínált a páter, ami a kastély alatt termett szőlőből készült. A nagyon finom bornak állítólag így lett Plébános a neve.

Ez a plébános lehetne Nagyenyedi Borászok Egyesületének zászlósbora – mondta Csávossy György.

Miért? – hétfőn reggel a Kolozsvári Rádióban Csávossy elmondja...

Ne menjetek kocsival olyan helyre, ahol Csávossy borokról beszél, és mintát is adnak belőle...

tüzifa

Egy erdő hever a hatalmas, nyugatra lépcsőburkolatot gyártó cég udvarán. Bükkfa. Az ám a jó tüzelő anyag, főleg ha száraz. A nyugati lépcsőjéhez falhasznált fa hulladékát, fa vagy fürészpor formában bárki megvásárolhatja, engedélyel, számlával, hivatalosan. Igy vettünk mi is három és fél tonna hulladékot. Reggel tízkor ott kellett lenni, bebocsátást nyertünk a hatalmas vaskapun, végigmentünk a levágott erdő fái között, megcsodáltuk a hatalmas, automatizált gátereket, megnéztük a kazánházat, ahol egy kedves ismerősöm dolgozik, az monumentális fürészpor tárolókat és miután megjött a teherautó felmásztunk rá, hogy "elrendezzük" a markológéppel felrakott fát, hogy "több férjen". Fért is. Haza is vittük. Kis szerencsével két évig nincs gondunk tüzifára. (Már csak be kell hordani az udvarról a fásszinként szolgáló istállóba, Fruzsina mellé.) Egy erdő hever a hatalmas, nyugatra lépcsőburkolatot gyártó cég udvarán.

kispolgári káromkodás

Tudom, hogy örülnöm kéne, hogy nőnek ki a föld alól az ipari parkok, fejlődik a város, a megye a régió, s én mégis kötekedek öt méter aszfaltozatlan út miatt. Ott ahol a Gépész utca találkozik a Törökvágással, a vasúti átjáró előtt van néhány gödör ami bánt és meghintáztatja minden nap a gépkocsimat, mozgásba hozza lengéscsillapítókat és a káromkodásközpontomat. Miért, miért hagytak ott öt méter utat, hatalmas gödrökkel, amelyeken csak igen lassan araszolva kel át a kocsisor, amely nem a sorompó miatt nyúlik a Bácsi útig, hanem a gödrök miatt, amelyek csigallsú vánszorgásra késztetik a gépkocsivezetőket? Sok araszolás és káromkodás után egyfajta magyarázat fogalmazódott meg bennem, ellensúlyozva a sok kuplungolást és szitkozódást: a sínek előtti kis szakasz a Gépész utcához tartozhat, nem a mostanság felújított Törökvágáshoz. Ezért hagyták burkolatlan. Persze hogy persze. Ez lehet a magyarázat. S ha majd a Gépész utca javítási munkálatait befejezik, akkor betömik és leaszfaltozzák az autómat tönkretevő gödröket is. Addigra tönkremegy a Törökvágás és kicserélem a lengéscsillapítókat. Magyarázatom ellenére sem érdekelnek a régiót, a megyét és a várost fejlesztó befektetések. Az én adómból aszfaltozzák le az én utamat. (Milyen szarságokat írok, dögöljön meg cipőbe' s kapja be az összes faszomat a sok hozzá nem értő útjavító vállalat .... ) Néhány nappal késöbb... Na puuff neki, hozzámszólok! Ma hajnalban csonttükörré fagyot a Törökvágástövi "tavak" jege, úgy eldobta a kocsit, hogy azt sem tudtam merre van előre! Most már másodszor is bekaphatja az összes faszom az összes útépítő, feltéve, hogy hagyom!