kispolgári káromkodás

Tudom, hogy örülnöm kéne, hogy nőnek ki a föld alól az ipari parkok, fejlődik a város, a megye a régió, s én mégis kötekedek öt méter aszfaltozatlan út miatt. Ott ahol a Gépész utca találkozik a Törökvágással, a vasúti átjáró előtt van néhány gödör ami bánt és meghintáztatja minden nap a gépkocsimat, mozgásba hozza lengéscsillapítókat és a káromkodásközpontomat. Miért, miért hagytak ott öt méter utat, hatalmas gödrökkel, amelyeken csak igen lassan araszolva kel át a kocsisor, amely nem a sorompó miatt nyúlik a Bácsi útig, hanem a gödrök miatt, amelyek csigallsú vánszorgásra késztetik a gépkocsivezetőket? Sok araszolás és káromkodás után egyfajta magyarázat fogalmazódott meg bennem, ellensúlyozva a sok kuplungolást és szitkozódást: a sínek előtti kis szakasz a Gépész utcához tartozhat, nem a mostanság felújított Törökvágáshoz. Ezért hagyták burkolatlan. Persze hogy persze. Ez lehet a magyarázat. S ha majd a Gépész utca javítási munkálatait befejezik, akkor betömik és leaszfaltozzák az autómat tönkretevő gödröket is. Addigra tönkremegy a Törökvágás és kicserélem a lengéscsillapítókat. Magyarázatom ellenére sem érdekelnek a régiót, a megyét és a várost fejlesztó befektetések. Az én adómból aszfaltozzák le az én utamat. (Milyen szarságokat írok, dögöljön meg cipőbe' s kapja be az összes faszomat a sok hozzá nem értő útjavító vállalat .... ) Néhány nappal késöbb... Na puuff neki, hozzámszólok! Ma hajnalban csonttükörré fagyot a Törökvágástövi "tavak" jege, úgy eldobta a kocsit, hogy azt sem tudtam merre van előre! Most már másodszor is bekaphatja az összes faszom az összes útépítő, feltéve, hogy hagyom!