sherpapontrók

A serpák Nepálban élő népcsoport. Erdélyben is él néhány távoli rokonuk. Nemrég bukkantam rá a honlapjukra. sherpa.ro. Túrákat szerveznek. Forintért. És nem tudják, hogy Avrig az Felek. Kiollóztam a nepáliak romániai honlapjáról, ami tetszett: Magunkról Erdélyi magyar, képzett túravezetők vagyunk. 1. nap: Indulás este Budapestről. 2. nap: Brassó - Avrig - Negoj menedékház. Eddig a kiollózás. Tulajdonképpen valahogy pont a .ro nem pont jó. Miért pont pont- miért nem hu- Hu? Hă? Cum adică menjek Pestig, ha megmásznám a Fogarasi havasokat, ha a tövében születtem, s most is közelebb lakom hozzá, mint a serpák távoli rokonai a sherpapontrók? Ja, mert a sherpa.hu foglalt. Felek Nagyszebentől 26 km-re délkeletre az Olt bal partján, a Nagyszeben – Brassó főút mellett fekszik. 1364- ben Affrica néven említik. 1910- ben 3509 lakosából 3042 román és 414 német volt. A falu 1582-es statútumában a tisztségeket paritásos alapon osztották meg a szász és a román etnikum között. A 18. századi Brukenthal- kastélyt Buccow tábornok, a madéfalvi vérengző építtette, majd a nagyszebeni Brukenthal családnak ajándékozta. S ha már s(h)erpák, ők viszik a csomagot?

kampány

Mikszáth Kálmán Fogaras vár megyei képviselőként mondta, mikor kapacitálták, hogy utazzon le a körzetébe kampányolni: a fogarasiaknak leküldöm a csizmámat, úgy is rám szavaznak. A fogarasiak megsértődtek és rá szavaztak. Képviselőségének ma is létező emléke, a fogarasi viszonylatban monumentális gimnázium épülete. Ott tanított Babits Mihály, aki némi idő eltolódással és fél utca meg egy sarok távolsággal szomszédom volt. Nem tudom mostanság megy- e valaki néhány magyar szavazatáért kampányolni Fogarasra, de biztos nem lenne bátorsága a csizmáját leküldeni. Pedig rá szavaznának. Nem érnek már egy csizmát se...

Babits Mihály: Levél Tomiból

Te nem ismered, ti nem ismeritek e fellegeket, melyek az ember vállaira szállnak elbirhatatlan vasmadárnak: törpék vagyunk s egeket hordozunk.

Te nem ismered e földeket; itt a nyájas szőllő sohasem virít, a bársony barack nem mosolyog: itt élni s halni mindegy dolog.

Egy nagy átok ül Fogarason, mint úrnő ül a várfalakon, mint Tízifoné Orkusz falain; gyakran látom lobogni haját (ép igy lobogott ez árkokon át, mikor Mayláthot a három oláh árulva fogta a tornyok alá, Apaffy vörösen ivott-evett, robogott Bánfiért szemfedős követ, börtönben zsoltárzott Béldi Pál s apjáért könyörgött Cserei Mihály) ó mennyi átok, ó mennyi kin! ki e szörnyü nő a vár falain? Magyarúl nevének semmi szó: latin neve: Desolatio.

Ő böngész végig e földeken, s hol sarcos sarlaja megjelen, meg nem marad egy csenevész kalász: halász elől halat kihalász és hálójába vet köveket, melyek kitépik a szövetet, tifusszal mérgezi a kutakat és láthatatlan ösztökével a rút, fekete, fekete sanda bivalyokat ölni dühíti. Ó! Desolatio! Nekem e föld halni jó, ezek a felhők - (nekem ílyen... szemfedők... kellenek) ezek a havasok - (nekem ilyen... sirkövek... kellenek) melyeket az ördög tolt föl bábeli tornyokúl: az ördögök ostromtornyai melyek a... mennyeket... ostro... molják.

bolonyult ballagás

Az úgy szokott lenni, hogy a végzősöket elbúcsúztatja az utánuk következő évfolyam. Ha tehát a negyed évesek ballagnak, a harmadévesek búcsúztatják őket. De mi van akkor, a ha a harmad évesek is végzősök? Mert van egy spagetti nevű rendszer, amely harmad évesen végzősökké avanzsálta őket. Akik még nem buktak az olasz szószra, s pityókán kiböjtöltek négy év egyetemet, azokank ki fog majd folyosót virágosítani. Hát kedves másod évesek, jó lesz felkötni a gatyát meg a girlandot, mert idén kétszer annyian lesznek. Persze, nehéz eldönteni, hogy melyik végzősök lesz a csatolt áru. A negyedévesek ballagnak egy kalap alatt a harmad évesekkel, vagy a harmad éveseket csapják oda a negyedévesek ballagásához. Valahogy megoldják. A végzősök tanácsadásért folyamodjanak Margarita párjához, de vigyázzanak, mert arról nem volt szó, hogy a mesterin több hely lesz. De úgy nézem, hogy jelentkezőből nem lesz hiány. Mert ugye a a spagetti önteteseknek szinte kötelező a mester fröccs, a pityókások meg mehetnek továbbtanulni, ha akarnak. Bolonyult helyzet. A ballag már a vén, mondom a vén diák nóta alapján, én a negyedévesekkel tartok. Meg a harmadévesekkel is.

szerelem

Kolozsvár, Árpád út. A Móricz Zsigmond utca sarkától néhány méterre piros gépkocsi. Óriás forgalom, parkolni nincs hova. A piros gépkocsi vész jelzői beindítva, kocsi előtt rendőr, rendőr kezében irat tartó, irat tartóban büntetés - kitöltése folyamatban. Gépkocsi mellett a sofőr, zsebre vágott kézzel téblábol és vár. A büntetési jegyzőkönyv kitöltésére - gondolom, de tévedek. Nőre vár, aki hamarosan meg is érkezik. A sofőr kinyitja az ajtót, hatalmas csokor fehér rózsát ad át a hölgynek, majd beülteti a kocsiba. Rendőr benyújtja a jegyzőkönyvet és mehetnek is. A virág és az ágy között esedékes ebéd alighanem kimarad, az ára elment "parkolási díjra". De megérte!

leszívás

Jövőnk és boldogulásunk ezer csatornán hirdetett záloga: az uniós források lehívása. Szerintem lehívni Pistikét lehet a harmadikról, vagy macskát a fáról. Persze, lehet, hogy nem jön le egyik sem. - te lehívtad az uniós forrást? - le. - és? lejött? - nem. - szívás. - leszívás. Ezentúl nevezzük uniós források leszívásának jövőnk és boldogulásunk zálogát.

feketetó

Szubjektív hangulat kép a hét végén megtartott Feketetói vásárból.

Hektárnyi területen kapható, amit nyugat Európából hoznak. Levetett cipők, hatalmas halom ruhák. A műfaj kedvelői számára paradicsom ez, ezer cipő végigturkálása után újabb ezer és még ezer. 10 lejért már egész formás lábbelit lehet vásárolni. Póló egy lej ing 2 lej. - vagy ahogy megegyeznek. Vásár ez, alkudni lehet a mega, vagy inkább monstrum turkálóban. Átmegyünk a hídon, a patak túl partján szoktak lenni a régiségkereskedők. Ott is vannak, de csak miután átverekedjük magunkat még néhány ezer cipőn s néhány kazal ázott ruhán. A régiségkereskedők során nézelődni lehet, vásárolni alig. Viszonteladók, az ár, amennyit megadnék egy kis ezért azért, annyi, amennyiért ők vették. Amit kérnek - nyugat európai zsebhez mért. Legfeljebb az vesz az egykori erdélyi polgári lakások berendezését képező tárgyak gyűjteményéből, a hollóházi tányérból vagy - vajon hogy került kereskedő tulajdonába - hajdan templom oltárt díszítő szentképből, akinek tavaly előtti levetett kabátját megvásárolhatjuk mi is, a mi zsebünkre méretezett áron, két sorral arrébb. Ennyit a turkálóról. Lássuk a többit.

A ruha rengetegben fellelhető az igazi vásár hangulat is, van itt szőnyeg, festmény, méz, csórénénis törülköző, bujka, szőttes, varrottas, mézeskalács, gyógytea, réz gyertyatartó, ezüst tálca, vadász kürt, cvikker, bicska, elektronikai cikkek - 15, 20 évesek, nyereg, bicikli pedál, az alkudozást plázában tanult anyaországi, üst, hám, gardony, pálinka, elektromotor, virsli, vurstli.

statkó

Találkoztam a volt évfolyam társaimmal. Meg a volt tanárommal is. Előbb a színház büfében ittunk, aztán a kocsmában. Beszélgettünk. Na, hogy vagytok, mit csináltok. Hamar a végére értünk. Aztán jött a színház. Amíg főiskolás voltam, sok éjszakát beszéltünk át a színházról. Akkor még érdekelt. Most már nem érdekel. De döbbenetes volt, a többieket hallgatva, hogy mennyire nem. Hogy mitől jó a színház, mitől nem, ki játszik és ki nem. Nem érdekel. Többször elhangzott - annak kapcsán, ha valaki nem játszik, csak statisztál, hogy ő akkor - statkó. Nem ismertem a szót. Régebb nem használtuk. Pedig statisztáltunk eleget a főiskolán. Csúnya szó. Megalázó. Statkó, statkó próbálom mondogatni, de nem ízlik. Nem a jelentése miatt, a hangzása miatt. Zavar. Valahogy ennyi maradt meg abból, hogy találkoztam a volt évfolyam társaimmal. Meg a tanárommal. Pedig szeretem őket.

ingtépés

Eltöri a lábát ha nem kötjük meg mert össztépte a férje ingét. Meg a lábtőrlőt is elvitte. Hogy hova vitte el, azt nem tudom. Haza ugyan nem hozta, mert a mi ajtónk elé csak oszlásnak indult marhalábszárcsontot, egy pár kék kis méretü gumipapucsot (sláp) és egy fél pár bakancsot hozott. Persze, sajnáltam volna, ha a férje eltöri a lábát. Ha a saját lábát törné el, az nem érdekelne, de hogy az övét, azt azért nem. Nem kötöttem meg, mert sajnálom. Építettem neki karámot. Kerítésdarabokból kerítettem el neki egy darab udvart. Nem méltányolta. Előbb a dróthálón bújt ki, majd, mikor a lyukat befoldoztam lerágta a fakerítés alját és kiásta magát. Leköveztem a kerítés alját, félre rángatta az egész kerítést és ismét ott állt, a férj kiterített ingének a szétszaggatására készen. Orvosoltam a kerítés hiányosságát. Azóta nem tud kijönni. Így komoly esély van arra, hogy a férje ne törje el a lábát. Legfeljebb a sajátját. De azért nem kár. Ha lenne kerítés a házunk körül, vagy ha lenne keríttés a férje kiterített inge körül, akkor nem lenne semmi baj. De kerítés nincs. Se nekünk, se nekik. Más mindenkinek van. Ők biztos már megjárták. Vagy kutyával, vagy inggel, vagy mindkettővel. Mondtam is neki, mikor bekerítettem: akinek nem inka, ne vegye majára.