agapé

Azért zsena, mert pindzsetáváról van szó. Ami olcsó. Kéne legyen. De nem az. Drága. Vendéglői ára van. A kaja pedig nem rossz. De nem is jó. Közepesen ehető. És Agapé a neve. Az agapé görög eredetű szó, jelentése: szeretet, vendégség. Az első keresztények közös étkezéseit jelenti, melyeket az egyházközséget (gyülekezetet) összekötő szeretet kinyilvánítására és megélésére tartottak, s az úrvacsora/eucharisztia vételével fejeződtek be (vagy kezdődtek). Magyar szóhasználatban előfordul „szeretetvendégség” formában is. (Wikipedia). A kolozsvári Agapéban szó sincs sem szeretetről, sem vendégségről. Fizetsz, és csodálkozol a kasszánál (kasszásnéni pénzszámoló enkezével kibontja a sört is), mikor kiderül, hogy a pacallevesért (híg és nincs pacalleves íze, tejfölt nem adnak hozzá, de legalább előre agyon van csípőspaprikázva), az egy darab Magyarország a világtérképen méretű (amúgy ízetlen) rántott húsért, egy kanál (komolyan egy kanál) krumplipüréért (szívem szerint pityókapirének mondanám, de az erdélyiül van és nagyobb mennyiséget feltételez, amúgy meg kanállal elsimítás után átlátszik alatta a tányér), kettő darab zsömléért és egy középkategóriás sörért 27 lejt fizettem. Ja! a saláta, az is volt. Nem sok, de volt. És nem esett jól. A kaja. Mert néha vendéglőbe ebédelek, és ott jó és elégséges a kaja, a pincér hozza és borravalóstól sem kerül annyiba, mint az Agapé pindzsetávás részlege