becseré

Ez az én bankom. A BCR. Azért az enyém, mert a munkahelyem ennél a banknál nyitott nekem számlát, amire a fizetésemet utalja. Nem szeretem ezt a bankot. Nem azért mert bank, nem azért mert kereskedelmi, hanem azért mert román. És úgy is működik, ahogy egy romániai intézményhez illik. Szarul. 2007-ben rájön a bankom, hogy az informatikai hálózata el van cseszve. Na jó, tudta ezt már régebbről, de valószinü most szóltak neki, hogy nem jó és meg kell javítani. Megjavítja. Körülbelül két napot vesz igénybe. Ez a két nap alatt a BCR-s bankkártya nem használható. Itt kezdem érezni, hogy a BCR az én bankom. Használnám a kártyát, pénzt vennék ki a számlámról. Mérából Kolozsvár fele indulva Kisbácsban van az első bankautomata. BRD-s. Közli velem, hogy nem vehetek ki pénzt. Beljebb jövök, Kolozsvárig az állomásra. Ott az én BCR-s automatámon írja, hogy most nem működik, mellé egy papír van ragasztva, ahol leírják, hogy miért nem. És elnézést is kér az én BCR-m. Elnézem neki, hogy stoppal eljöttem Mérából Kisbácsba, Kisbácsból Kolozsvárra az utolsó pénzemen, nem volt miből haza menjek és a vacsora is elmaradt. Végtére is az én bankom. Miért ne nézzem el neki. Semmiség. Csak olyan romános. Szerintem svájcba nem igy csinálják.