áramtalanított adrenalin

Nyolc óra előtt egy ici-picivel, (Sántha Emő már a mikrofonnál köszörülte a torkát) a Hangolós playlist-mentés után és a szövegnyomtatás előtt, elvették a villanyt.

Az adás tovább szólt, a generátor tette a dolgát és átvette az áramszolgáltatást. Már ahol. Emő sötétben maradt, kezében a reggeli hírcsomaggal, a laptop fényénél.

A szerkesztőségben többen káromkodtak. Margó mert nem lesz kávé, Szerénke mert nem lesz nyomtatás, Szabolcs mert hogyebbenazországban. Vészesen közeledett a pontos időjelzés amikor a műszaki munkatárs megnyugtatta Emőt. Az adás megy, ne pánikoljon, mondja a híreket.


Sötétbe? – pánikolt Emő, s  a kolléganő a keverő mellől elemlámpáért kiáltott, de aztán mégis meggyúlt a villany és szólt a Nap-Óra. (Bár Emő nem tudta kellően megköszörülni a  torkát.)


Eközben a szerkesztőségben:

-          írjuk le kézzel!

-          mehogyebbea...

-          ki a meghívottunk?

-          hát... kávét nem kap

-          s a másik neve?

-          hogyaza...

-          s miről beszélgetünk?

-          hozok kávét az automatából

-          abba van áram???

-          nem ő, a másik, meghívott

-          akkor az sem kap kávét.

-          milyen nap van ma?

-          kedd!!!

-          névnapvanma???

-          Malvin

-          s a másik neve?

-          hogyasztahétszen...

-          áááá, jó reggelt azonnal kezdünk!

-          egy kávéval megkínálhatjuk?

-          köszönöm elfoga...

-          esetleg ásványvizet?

-          akkor talán menjünk be az adásba

-          főzz egy kávét, ha megadják.

-          erre tessék, van egy kis áramszünet, de az adás megy...

-          csak a szerkesztőségben meg a a  folyosón nem megy

-          elnézést...

-          nem az én lábam

-          akkor mit mondunk?

-          Republicot, azt, randomszerűen!!!



Jó reggelt kívánok! Itt a Kolozsvári Rádió, Isten éltesse Malvin nevű hallgatóinkat...

(Hangoló előtt egy picivel megadták az áramot.)