2012-11-01

őszirózsák

Az őszirózsák az udvaron, a kút mögött, a lépcső és az alsókonyha ablaka között nőttek. Jól álcázták a szuterén zöld szúnyoghálóját. Félkörben futott a virággrupp sárga dísztéglakövezete.

A gyertyát pedig, (jaj hogy hívják?) készítette rendelésre. Szép, testes fehér gyertyák voltak. Nem olyan nyeszlett sárgák. Ez pedig fontos szempont volt akkortájt. A gyertyákat nagyapám hozta el, biciklivel.

A temető közel volt. Egymás mellett a katolikus és a református, kis betonkerítések közé szorított sikátor túloldalán a román temető. Oda nem jártunk világítani. Egyszer meg akartam keresni tanti Măria sírját, mert még amíg élt, egyszer mutatta hová temették a testvérét, s azt hittem emlékszem a helyre. Nem leltem meg. Nyugtassa...

A katolikus és a református, valójában protestáns temetőt kis ösvény kötötte össze, a hősök sírja mellett vezetett el. Földbe süllyedt, hosszú elnőtt őszi füvek közé rejtőztek ezek a hősök, és a betonfejfák. A hivatalos hősök a másik temetőben voltak, magas vörös csillagos betonobeliszk alatt. Egyszer vittek oda, valami hazafias munkára. Furcsán néztünk egymásra, mikor a másik temetőbe tértünk. Arról volt szó, hogy a hősök... Még örültem is, hogy hát akkor most végre valaki rendbe szedi azokat a sírokat... A tanítónő merev arccal fordult be a másik kapun s mi utána értetlenül.

A gyertyát az ösvény mellett, az egyik alig látszó katonasíron gyújtottuk. Valamilyen bácsi emlékére, aki nagyanyám testvére volt és soha nem lett bácsi, mert még fiatalon, valami háborús hadifoglyos történet végén öngyilkos lett, talán Máramarosszigeten, vagy valahol. Hát az ő emlékére hajtottuk félre az elnőtt őszi füveket és próbáltunk a kemény földbe szúrni néhányat azokból a szép fehér gyertyákból. ’stennyugtassa.

A másik temetőben nagymamám szüleinek a nyughelyét kerestük meg. Szerbiai homokpusztából idevetődött német és a székely felesége sírja. Egyszer próbáltam megkeresni, de eltűnt az egyszerű kereszt. A helyet pedig elfelejtettem. Hogy a közkúttól a második, vagy harmadik ösvényen kell betérni, vagy hogy a fenébe is volt. Nyugtassa

Ekkor már a márványobeliszkes sírok szépen körbe voltak rakva égő gyertyákkal, őszirózsákkal és krizantinokkal (így hívták arrafelé, krizantin). Mennyien voltak testvérek nagyapámék, s mind gyermekként... Ez meg az a néni, aki annak a bácsinak a testvére... Tudod. Nem tudtam.

Azóta tudom. A mostaniakra már dobtam én is rögöt. Azon az ágon lekopott a kutyabőrről a név... Tati, nagymama, Ági, Édesanyám. És az örök világosság... Nyugtassa.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése