mennyből az angyal

Ho, ho, hó! Attól, hogy a filmekben, a rajzfilmekben, a kommunizmusban és tulajdonképpen szinte mindenhol egy kövér piros ruhás alak hozza az ajándékot, úgy tudom, hogy karácsonykor angyal jár. Persze, a kövér borotválatlan kéménybe szoruló alkesz sokkal jobban eladható mint az angyal, aki nem volna olyan mutatós a rénszarvasok által húzott szánon sem mint vattaszegélyü köpönyeges. És ha minden üzlet ajtajába egy mű angyal riszálná a farát, hm, hát az lehet hogy érdekesebb volna mint a műanyag Télapó, vagy hogy is hívják a nemzetközi ajándékszálítót. De azért karácsonykor mégis csak angyal jár. Jusson el mindenkihez!

mennyi az annyi

Mindenki úgy védekezik a gazdasági világválság ellen, ahogy tud. Az egyik kolozsvári hypermarket például lop. A módszer igen egyszerű. A terméknek a polcra kifüggesztett ára érvényét veszti mikor a kódolvasó kiscsipogó alá kerül, és hirtelen drágább lesz. Ha ezt a vásárló egyáltalán észreveszi és szóvá is teszi, a kasszáshölgy előzékenyen hív egy kollégát az üzletből, aki a hírtelen drágult termékkel visszamegy oda, ahonnan a vásárló elvette, megnézi mit ír a polcon, tapasztalja, hogy nem annyit mint amennyit a kasszánál a csipogó, előveszi a saját árolvasó csipogóját és ugyanazt az árat kapja mint a pénztáros hölgy. Ekkor visszamegy a vásárlóhoz és megkérdi: kell vagy nem kell? A fent leírtak egy pulóver kapcsán történtek. Majd jöttek a mézeslalácsutánzat agyagból készült gyertyatartó házikók. A pénztárnál nem adták olcsón magukat és hirtelen megdrágultak. Pénztáros hölgy telefonált, marcona kolléga jött elő, és mondta, hogy az ár annyi, amennyit a gép mond. De hát akkor a polcnak, amin a másik ár volt, nincs is szava, talán hazudik? Marcona hóna alá kapta a csomagot és visszavonult vele oda, ahonnan a vásárló elvette. Előkapta csipogóját és azt mondta, annyi, mint amennyit a pénztárosnő csipogója jelzett. És ha kedvezményes áron, azaz akciósan adnák, akkor sem annyi lenne, mint amennyit a polcon ír. Ha nem annyi, hanem annyi, akkor annyi.

szomszédnéni rádiókabaré felvétel

A Kolozsvári rádió szilveszteri műsorában szeretné megszólaltatni hallgatóit! Arra gondoltunk, hogy a frissen megalakult kormány kapcsán adhat hangot bárki véleményének, azaz: kuncoghat, nevethet, kacaghat röhöghet. Ezt a Kolozsvári rádió rögzíti, és szilveszteri műsorában bejátssza, hogy a többi kedves hallgató is kedvére kimulathassa magát. A felvételt időnként megszakítjuk, mert szerződésünk van a Szomszédnéni Produkciós Irodával, és nekik is kell mondani valamit. Azért a pénzért... Szerencsés esetben összefüggés jöhet létre a Szomszédnéni szövege és hallgatóink mikrofonba szálló vidám hangja között. De ha nem, akkor is kell kacagni, mert felvesszük, és, mint mondtam, Szilveszterkor bejátsszuk! Folynak a tárgyalások arról, hogy a nevetés szerkesztett változatában mennyi helyet tudunk biztosítani a Szomszédnéninek!

Lehet, hogy teljesen kivágjuk őket, a hangsúly a hangos kacagáson van. HA HA HA ott lesz egyáltalán valaki!

zavar

Van néhány dolog, ami zavar. Meg néhány személy is. Nem vétettek semmit, de zavarnak. Ilyen Marioara Murarescu, Stefan Hrusca és az, hogy a Transindexen mindegyre olvasom, hogy rommagyar meg hogy erdmagyar. Ha jobban belegondolok, a román népzene kenetteljes picsájára azért haragszom, mert gyermekkoromba az ő műsora volt a rajzfilm előtt, s időnként elfelejtett vége lenni, és elmaradt az öt perc rajzfilm. Ugyanezért utálta nagyapám is, úgyhogy, mondhatnám, hogy ez olyan családi dolog. A kanadai szőke andalító a karácsonyi túltengése miatt zavar. Nem lehet ennyire lágyan révedező hangon ennyi tök egyforma szart belebúslakodni Románia minden négyzetméterébe novembertől februárig. Illetve lehet. Ezért zavar. A rommagyar és az erdmagyar nem vétett nekem semmit, már csak azért sem, mert én vagyok az. Is. Csak nem sikerül azonosulnom egyikkel sem. Persze, már rég eldöntöttem, hogy nem vagyok én csak úgy magyar, nem kívánok az lenni! Lehetek erdélyi magyar, romániai magyar, szórvány magyar vagy zavart magyar.