zavar

Van néhány dolog, ami zavar. Meg néhány személy is. Nem vétettek semmit, de zavarnak. Ilyen Marioara Murarescu, Stefan Hrusca és az, hogy a Transindexen mindegyre olvasom, hogy rommagyar meg hogy erdmagyar. Ha jobban belegondolok, a román népzene kenetteljes picsájára azért haragszom, mert gyermekkoromba az ő műsora volt a rajzfilm előtt, s időnként elfelejtett vége lenni, és elmaradt az öt perc rajzfilm. Ugyanezért utálta nagyapám is, úgyhogy, mondhatnám, hogy ez olyan családi dolog. A kanadai szőke andalító a karácsonyi túltengése miatt zavar. Nem lehet ennyire lágyan révedező hangon ennyi tök egyforma szart belebúslakodni Románia minden négyzetméterébe novembertől februárig. Illetve lehet. Ezért zavar. A rommagyar és az erdmagyar nem vétett nekem semmit, már csak azért sem, mert én vagyok az. Is. Csak nem sikerül azonosulnom egyikkel sem. Persze, már rég eldöntöttem, hogy nem vagyok én csak úgy magyar, nem kívánok az lenni! Lehetek erdélyi magyar, romániai magyar, szórvány magyar vagy zavart magyar.