Május 1

Felvonulás, zászlók, elnök portrék, címerek, énekszó himnuszok indulók valami ilyesmi dereng gyermekkoromból, egy régi május elsejéről, talán azért emlékszem rá, mert nagyapám elvitt megnézni a díszmenetet, melyben a dolgozó édesanyám és édesapám önszántából kényszerítve vonult. Általában nem vonultak, apám az őszi önszántából rákényszerített kukaricatörésről is le szokott lépni, de abban az évben úgy látszik önszántából nagyon kötelező volt vonulni. Szóval kaptam egy zászlócskát. Olyan papírból készítettet, azért emlékszem arra a május elsejére,

Van szebb emlékem is, mikor nem mentünk felvonulni, hanem a város végén is túl folydogáló patak partjára mentünk, mert erősen meleg május elseje volt abban az évben. Ki orosz verseny biciklin, ki másfajtán, a kormányra akasztott szatyrokban vittük a ki tudja milyen bonyolult módon megszerzett sütnivaló húst és ki tudja milyen pult alatt kinek az ismerősén keresztül szerzett söröket. – én a habját ihattam meg - talán azért emlékszem arra a május elsejére is.

És van emlékem olyan május elsejéről is, amelyre nem emlékezhetek. Egy fénykép a dél erdélyi kisváros polgáraink hajdani majálisáról. A ligetben olyan szépen felöltözve állnak nagyapámék és még sokan sokan a fotón, hogy eszembe jut, szép világ lehetett az, mikor úgy öltöztek és kimentek a ligetbe, vagy az Olt partjára, aztán, akik ott vannak a fényképen mind a temetőbe mentek. Talán azért őrzi a kisváros temetője a sok sok évvel ezelőtti ligetben készült fénykép hangulatát...

Na, idén majd mindenki kimegy a zöldbe, süt valami az aszfalt partján és csak mosolyog azon, hogy évekkel ezelőtt önszántából kötelező módon felvonult. Éljen május elseje. Szabadság elvtársak.

bömbölő húsvét

Utálom az olyan kocsmát, ahol bőg a zene. Mindegy, hogy milyen, jó vagy rossz, csak ne bőgjön. A rádió mellett az ortodox templomból bőg kifele a húsvéti passió, ezerrel, egyfolytában. Pedig nem kocsma. Először azt hittem, hogy az istentisztelet hangosították ki, házhoz szállítva ezzel az egyházi szolgáltatást. Aki a Grigóba lakik nem kell felöltözzön és elmenjen a templomig, házhoz küldik a bömbölő igét, akciósan, énekelve. De nem, szó sincs erről. A templomban nincs istentisztelet. Lehet a rádió közelsége miatt átragadt az egyház szolgáira, hogy van konzerv műsor is. Felvételről. Nem kell menjenek a hívek, ne menjen a pap sem. Az ortodoxoknál ez többszörös spórolás, mert élőben is többen bömbölnek. Így, húsvétra otthagyják a felvételt, és elmennek a papok is lájárbaverde. Persze, azt nem tudják, hogy a rádiónál legrosszabb esetben is van legalább egy ember, aki kellő időben elindítja a felvételt. Az egyháznál ez is elment bevásárolni május elsejére, úgyhogy még tegnap elindította a végtelen lejátszásra állított felvételt, jövő héten majd megállítja. Addig 458-szór meghallgathatjuk, hogy Barabást, Barabást Barabást. Szegény Krisztus urunk, meg sem pihent a mi húsvétunk óta, ezek meg most csináltatják vele a show-t, bömbölve, végtelenül.

vettem vert tejet s szerzettem verset

Vettem vert tejet s szerzettem verset verhetetlen fedele elen

Ma vettem egy vert tejet,

vett vert tejem fedele,

magyarul eme tetőszerkezet kupak névre hallgat,

olyan bonyolult műanyag alkatrész,

hogy megcsavarintás hatására átvágja a vert tej dobozát a kupak alatt,

s az így létrejött résen a vert tej kijön

és így a termék fogyasztható lessz.

Persze elvileg,

mert a gyakorlatban éhen maradtam,

kupakot a jelzett irányba megfacsartam,

lejött s alatta ott fehérlett,

no nem a vett vert tejem fehérje,

csak a karton csomagolásé,

mely meggátolta,

hogy vert tejem megett legyen,

s így ott maradt dobozba zárva,

míg bicskám, mint sörös bádogot körbe nem vágta a ledugaszoló infrastuktúrát, s így vettem magamhoz a vert tejet,

me’ ezek egy rohadt vert tejet se tudnak,

s próbálkoznak NATO csúccsal,

mikor a tengerpart fövenyének szintje alatt az ország,

mely nem tud kupakott tenni a tejre,

fejné a tehénből, szívná a tőgyiből, főleg ha bika,

aki verje bele a BRAILACT SA BRENAC nevü termékébe a faszát,

s igya meg aki kitalálta.