Május 1

Felvonulás, zászlók, elnök portrék, címerek, énekszó himnuszok indulók valami ilyesmi dereng gyermekkoromból, egy régi május elsejéről, talán azért emlékszem rá, mert nagyapám elvitt megnézni a díszmenetet, melyben a dolgozó édesanyám és édesapám önszántából kényszerítve vonult. Általában nem vonultak, apám az őszi önszántából rákényszerített kukaricatörésről is le szokott lépni, de abban az évben úgy látszik önszántából nagyon kötelező volt vonulni. Szóval kaptam egy zászlócskát. Olyan papírból készítettet, azért emlékszem arra a május elsejére,

Van szebb emlékem is, mikor nem mentünk felvonulni, hanem a város végén is túl folydogáló patak partjára mentünk, mert erősen meleg május elseje volt abban az évben. Ki orosz verseny biciklin, ki másfajtán, a kormányra akasztott szatyrokban vittük a ki tudja milyen bonyolult módon megszerzett sütnivaló húst és ki tudja milyen pult alatt kinek az ismerősén keresztül szerzett söröket. – én a habját ihattam meg - talán azért emlékszem arra a május elsejére is.

És van emlékem olyan május elsejéről is, amelyre nem emlékezhetek. Egy fénykép a dél erdélyi kisváros polgáraink hajdani majálisáról. A ligetben olyan szépen felöltözve állnak nagyapámék és még sokan sokan a fotón, hogy eszembe jut, szép világ lehetett az, mikor úgy öltöztek és kimentek a ligetbe, vagy az Olt partjára, aztán, akik ott vannak a fényképen mind a temetőbe mentek. Talán azért őrzi a kisváros temetője a sok sok évvel ezelőtti ligetben készült fénykép hangulatát...

Na, idén majd mindenki kimegy a zöldbe, süt valami az aszfalt partján és csak mosolyog azon, hogy évekkel ezelőtt önszántából kötelező módon felvonult. Éljen május elseje. Szabadság elvtársak.