mobil vs. budi

Nagyon kellett. El kellett még menni mobil telefont venni ingyen mert adják. Ingyen adják, azért kell venni, venni kellett még eurót, azt nem adják ingyen, eurót beadni a bankba mint részlet et cetera. Éhes is voltam, de leginkább nagyon kellett. Elhelyezkedés szempontjából autó a Petőfin – mert ott van hely, bár azzal fenyeget az összes tábla, hogy elviszik, én a központban. Stratégia: nagyon kell, de nincs egy vasam se, tehát a templomparkolói közpisilde kiesik, mert fizetős, és nekem szó szerint egy vasam sincs, papír címletekről ne is beszéljünk. Van bankkártyám, amelyre ma kell befusson a fizetés, de még nem futott be. Pisilhetnék a fal mellé is, de feltűnő és nem szeretem a feltűnést. Nna. Megvettem a telefont. Az ingyen van, nem mint a pisilés. Aztán haladtam minden irányba előre, mert úgy nem is kell annyira. Leginkább a becseré környékén álcáztam járással a kényszert, mert ott van a fizetés. Bent az automatába, csak még nem jön ki. A szemem jön ki az éhségtől a szendvicses előtt, meg még jönne belőlem más is, ha hagynám. Aztán megláttam a nagy őt. Ott állt Caragiale mellett a gördeszkásoknál. Zöld volt, undorító és ingyenes. Huuuuuuááááájéééhuhhh. És a pénzt is kijött a falból. És az autót sem vitték el. Csak messze volt. Mire odaértem euróstól, telefonostól, már megint kellett. De nem olyan nagyon.