Azt hittem, hogy itt a tavasz. Egy pillanatig legalábbis, egyrészt azért mert szépen sütött a nap, másrészt és leginkább azért, mert felhívott Giusz. Sok féle népi időjóslási praktika alapján próbálják az emberek kitalálni, hogy mikor is kezdődik a tavasz, van aki a medvébe, van aki a mormotába, - én pedig Giuszban bíztam ezidáig, a tavasz érkezését illetően. A tavasz akkor kezdődött, az utóbbi két évben legalábbis, mikor Giusz felhívott, hogy otthon vagyunk-e, mert kijönne hozzánk. Persze, lehet, hogy én értelmezem rosszul a jeleket, és nem a telefonhívástól, hanem magától a falusi kiruccanástól függ a tavasz ébredése, ugyanis tavaly meg tavaly előtt otthon voltunk, mikor hívott, hogy szép az idő, s ő kijönne. Az idő most is szép volt, de mi nem voltunk otthon, így Giusz sem látogatott meg.
A tavasz sincs itt.
Bejegyzések
A francba! Pedig én is hogy reménykedtem, hogy jön a tavasz... Gyere, Giusz, hozzad már! :)
VálaszTörlésNemcsak a Kinizsi, fél Bencze Giusz rokonomról van szó, aki ott él valahol Kolozsvárott? Ha még felhív, hogy meghozza a tavaszt, akkor ajánld neki blogomat. Jó lenne kirángatni és összekapni a családot a három betonkolusszussal megáldott városból: Budapest, Debrecen, Kolozsvár...
VálaszTörlésS ha én összekapnám magam egy cseppet, hoznám a jobbik formámat és kilépnék hozzátok vajon nem riasztanám el a telet? Me' má' nagyon elegem van belőle és biz' Isten 5 kilómat odaadnám egy kis tavaszé'...
VálaszTörlés