Gyilkosok!
Szeretem Burmát!
Kölyökkorom óta ismerősnek tűnik mint egy közeli falu, amelyben soha nem
jártam. Azért szeretem, mert olvastam róla. Rejtő Jenő írt róla, még
britt gyarmat hangulatát megidézve:
"
Birma gyilkos klímája másféle etikettet ír elő a szokottnál. Hosszú dinék, pohárköszöntők, sokáig együtt maradó ünnepélyes gyülekezetek itt nincsenek. Az előírásszerű ruhák nagyon hamar csúnyán átáznak a verejtéktől, sok fogást nem lehet és nem is szabad enni, uniformisban tárgyalni képtelenség. Itt naponta
nyolc-tíz órán át esik az eső sűrű zuhatagokban, azután
hatvan-hatvanöt fokos hőség
gőzfelhőbe burkol mindent, ahogy a talaj pára formában leheli vissza a nedvességet. És miután a talaj
évezredek óta rothadó humusz, ez a visszalehelt pára telve van
kénhidrogénes,
ammóniákos, bűzös, egészségtelen szaggal. Torzszülött, idióta része ez a világnak, furcsább alakúak a fák, a hold, mint egy gondola, domború részével lefelé látszik, a bennszülöttek csontvázszerűek, lassúak, fáradtak. Az
izületek, a
koponyavarratok reurhatikus nyilalással reagálnak a nyirkos, súlyos atmoszférára, amelyet még
gőzfürdőszerűbbé tesz a színes lampionok körül összeálló, pókhálószerűen kirajzolódó, párás fényudvar. Derült időben is lassú cseppek hullanak a
háztetőkről, nyirkos minden
vasalkatrész, és sohasem szárad meg a kiakasztott, mosott fehérnemű. Ha új tiszt érkezik, csodálkozva látja, hogy zsilettje, amelyet két nappal előbb az
Indiai-óceánon kifogástalan állapotban rakott el, most rozsdás." - eddig az idézet, amiért szeretem Burmát, bár nem ismerem.
Él ott vagy 43 millió ember, 3
romániányi területen. A népesség 68%-a burmai, 9%-a
san, 7%-a
karen, 4%-a
rakin, 3%-a kínai, 2%-a indiai, 2%-a
mon, 2%-a
csin, 3%-a egyéb nemzetiséghez tartozik. A lakosság 89%-a buddhista, 4%-a mohamedán, 3%-a baptista, 1%-a római katolikus, 1%-a törzsi vallású, 2%-a pedig egyéb felekezetekhez tartozik - tudom meg a
Wikipediából.
Burmát a híradások általában
Mianmar-ként említik, pedig ez a katonai diktatúra kitalációja, s ha
Mianmár-t mondok lényegében elismerem annak a
diktatúrának a
létjogosultságát amely temetetlen
ember tetemeken ülve nem enged be senkit az országba, aki segíteni szeretne a túlélőkön. Egy cikk az
index -
ről:
"A katasztrófát okozó trópusi ciklon után a legalapvetőbb munkákat sem képes elvégezni a burmai - magát mianmarinak nevező - katonai rezsim. Tizenegy napja nem sikerült az áldozatok többségét eltemetni, így halottak tízezrei hevernek a trópusi hőségben a szabadban.
Az ENSZ becslése szerint százezer, a burmai kormány szerint mintegy 65 ezer áldozata volt az ország egy részét letaroló ciklonnak. A WHO
hullazsákokat küld az országba. A mostani szállítmány tartalmaz 30 ezer maszkot és ugyanennyi kesztyűt is, valamint 8 óriási
mentőládát, amelyből egyenként 10 ezer embert tudnak ellátni három hónapig. A zsákok számát nem hozták nyilvánosságra.
Az áldozatok nagy része azon a helyen maradt, ahol a vég elérte. Az oszlásnak indult tetemek megfertőzhetik a folyókat és csatornákat, amelyekből az
ivóvizet nyerik. Hasmenéses és
vérhasas eseteket már tapasztaltak, koleráról azonban még nem érkezett hír - közölte a WHO.
A kormány a hatalmas gondok ellenére a legtöbb külföldi szervezetet nem engedi be az országba." - eddig az idézet.
Gyilkosok, mondogatom magamban ahányszor csak hallom, vagy olvasom, hogy mi történik
arrafelé. S egyre inkább érzem, hogy a szónak hatalmas súlya van.