Fantasztikus volt a beszédhangja a telefonban. Nem ismertem, csak telefonon beszélgettünk, talán kétszer, talán fél óránál is többet. A francba, gondoltam, mikor először hívtam mobilról a telefonszámát, ez drága lesz, de egy perc után tudtam, hogy megéri. Olyan valakivel volt alkalmam beszélni, két alkalommal egy egy fél órát, akivel ritkán adatik meg az életben a találkozás. Talált a szó, a poén, a vélemény. Tudott mindenről ami történik, napirenden volt az összes színházi és bábszínházi pletykával, tudta mi miért van éppen úgy, ahogy van. Jó volt beszélgetni vele.
A közös munkánkból nem lett semmi. Ezért nem is beszéltünk soha többet telefonon.
Nem is fogunk. Nyugodjon békében.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése