Mit tanultam Dés és Kolozsvár között?

Azt, hogy a fehérnép sokkal inkább ki van téve a baktériumoknak mint az ember, nem is véletlenül van az úgy, hogy nem mehet be a templom szentélyébe. Mert az asszonynak hátul van a helye. Ez a világ rendje.

S azt is, hogy Ponta most aztán rendet csinál az utakon, mert az a sok rendőr eddig hiába vette fel a fizetést, de most megdolgoznak érte, mindenkit megbüntetnek aki nem tartja be a törvényt. Na végre jó világ lesz.

S még azt is, hogy azért csak jó volt Ceaușescu idejében, mert persze nem lehetett akármit mondani, de mindenkinek volt lakása, mindenkinek volt munkahelye s este ha hosszú hajúak kószáltak az utcákon a rendőr megállította őket s vendéglőbe sem mehetett minden fránya kamasz! Az volt csak a jó világ!

S a mesterembert megbecsülték!
Az én útitársam is, aki egész napos kukoricakapálás után stoppolt az út szélén, öntödében dolgozott és most van egy kis kovácsműhelye Dés mellett, de Kolozsváron lakik a családjával garzonban a Munka sugárúton, s ért a műszaki rajzhoz és a művészi rajzhoz is – mondta nekem Dés és Kolozsvár között, ebbe a mai világba...