segítség

Ez volt a a levél témája. Három nap késéssel kaptam meg, ritkán nézem azt a postafiókot. Vajdaságból kért segítséget egy kolléga, fia a rockbandájával turnézik és a Schengeni vízum megvan, de Romániába is kell és ehhez szükség van meghívólevélre. Küldöm persze, hogy küldöm, de valahogy nagyon rosszul esett ez a múltbarángatás. Miért kell vízum? Dereng, hogy régebb Magyarországra kellett nekünk és nehéz volt a legjobb barátokat megkérni, hogy küldjenek, mert hiába hogy legjobb barátok voltak, valahogy más volt ez a hivatalos levelezősdi, mint a meghívlak egy sörre, de nem én hívlak meg, na jó majd a következőre. Valami alsóbbrendüségi érzéssel járt, amit azóta is csak a magyarországiak dacból való lesajtozása álcáz, persze, a legjobb barátokat leszámítva, mert a legjobb barát mindig más, akkor is ha az ő füve sokkal zöldebb. Bánt, hogy 3 nap késéssel néztem meg a levelesládámat, bánt, hogy az újvidéki kolléga biztos gondolt már arra, ha csak egy pillanatra is, hogy válaszra sem méltatom kérését. Segítség kérésnek írta ő, de valahogy bosszantó segítségnek nevezni országok botor törvényeihez való alkalmazkodást, ahol az egyik felet alárendelik a másiknak. Mi az öreg istennek nem jöhet bárki Vajdaságból Erdélybe anélkül, hogy a román állam és a szerb állam efelett 600 papírt írasson?