2009-10-27

Falfirka

Falfirka. Erdélyi és amerikai Halloween. Kiderűl, hogy Amerikában szeretik, ha erdélyiek kopgtatnak be Halloweenkor és Drakulára hivatkoznak. Emeli az ünnep fényét.

2009-10-18

Szentgyörgyi István a Kolozsvári Rádióban

78 évvel ez előtt, 1931 - ben október 19-én hunyt el Kolozsváron Szentgyörgyi István. A Házsongárdban nyugszik. "Õ látta még a vándorszínészkedés stációin azt a vén csavargót, akirõl Mravcsák alakját másolta, kezet fogott avval a pusztabíróval, akit halhatatlanná tett, szóba elegyedett avval a vén cigánnyal, akinek alakját színpadra vitte, együtt ivott avval a vén bakával, akinek egyik legjobb címszerepét köszönheti, s együtt uzsonnázott vacsoraidõn a pesti kávémérésekben Csoma bácsival és Mosolygó Menyhérttel, ízlelte kenyerét annak a parasztnak, aki az õ mûvészetében Tiborccá magasult, s lakott albérletben annál a pálinkás zugmilliomosnál, akinek emléke Brazovics alakjának megalkotásához segítette. " - Nyugat · 1911. 10. szám · Laczkó Géza: Szentgyörgyi István és a magyar színjátszás Szentgyörgyi István a Kolozsvári Rádióban by kvaznovzki

2009-10-17

Kovács Pali Ferenc a Kolozsvári Rádióban

Vagdalásos, nagyírásos bútorfestés, fafaragás, kerámia, citerások táncosok és színjátszók vettek részt szombaton Magyarvistában a Kalotaszegi csillagok címü Régiók találkozóján, amelyet a Bokréta Kulturális Egyesület szervezett. Kovács Pali Ferencet az egyesület elnökét kérdeztem. Kovács Pali Ferenc a Kolozsvári Rádióban  by  kvaznovzki

2009-10-14

kilátás a hátsó nagyablakból


Egyszer, mikor Koncsuzsának semmi dolga nem akadt, elindult, mert Br. Ody meghívta ebédre, már régebbről, de akkor nem ment el, mert szégyelte hogy esetleg beszorulhat a feje a mézesajtóba, mint Mr. Ilne a bödön szájába mikor a lufival a méhek miatt arra gondolt, hogy enne valami nagyon fontosat, mert Ma laska, holnap laska, de a jó nagy lépéshez mé' kell hulljon a hó?

S a lényeg arra helyezkedik, hogy a fotó ma készült, címe: kilátás a hátsó nagyablakból.

2009-10-07

kérem a vonatomat!

Ma reggel óta, úgy érzem jár nekem. A vasúti átkelőnél vártam, hogy a vonat menjen és meg jöjjek. A vonat el is haladt előttem, meg a mögöttem álló kocsi előtt, meg a vasút túlsó oldalán vesztegelő mikróbusz és a mögötte álldogáló autó előtt. Szépen ki volt világítva, ültek benne ketten. Nekik már van egy egy fél vonatuk. (A mozdonyvezetőt nem számítjuk, neki mozdonya van.) A vonat elment, én egyesbe kapcsoltam és egy kis gázt is odadörgöltem, hogy ugorjunk, mert sietnék, de a jelzőlámpa továbbra is piros maradt, és mélabúsan harangozott. Kézifék, türelmetlen sóhaj, várakozás. A másik irányból is elhaladt a vonat, volt benne fény, talán az alagút végére vitte. Utas egy se'. Szóval, az előbbi vonat két utasára, most már akár egy egy teljes szerelvényt is számíthatunk, persze kivéve a mozdonyt, mert az a masinisztáé. Az én sorom közbe egy tele busszal gazdagodott. Kuplung be, majd vissza, mert továbbra is piros. Csezmeg. Jön a vonat. Spórolós, vaksötét és szinte minden vagon hálókocsi. Az előbbiekre alapozva valószinűségszámításomat, ezen egy utas kéne hogy legyen. Na jó, a gépésszel kettő, de azt nem számítjuk, mert ő elöl ül és igazítja. Hogy igazítaná bele! Kétszer! Még mindig nem vált és kolompol panaszosan, én meg benyomott kuplunggal váltok fel-alá ötösig s vissza, mert már rég Kolozsváron lennék, s ha beérek a munkába úgy megírom, hogy nekem is adják ide a vonatomat, ha ebbe' az országba' már mindenki különvonattal furikázik a sorompóm előtt, ahol már az áruszállítók is felsorakoztak a szemközti sor végére. Hát hol az igazság, hogy mi, itt a sorompó két oldalán sorsközösséget vállalva szinte ötvenen, egy fél órája tűrjük, hogy mindenki különvonattal és különmozdonyvezetővel, aki különben is igazítaná a, hogyajókurva... Fütty. Vonat. Tele. Borult a statisztikám, oda a vonatom!